A terminológia tudományterülete szorosan kötődik az alkalmazott nyelvészethez, a specializált fordításhoz, és egyre inkább kapcsolódik a számítógépes nyelvészethez, a többnyelvű dokumentációhoz, az információs-, tudás- és kommunikációs tudományokhoz, ahogyan az adatfeldolgozási- és a fordítástechnológiákhoz is. Szakkifejezések és szavak listája, jegyzéke és összeállítása létezett már száz évekkel ezelőtt is, azonban az elméleti alapelvek, fogalmak, gyakorlatok és módszerek hosszan tartó tudományos és szisztematikus fejlődése, mely a terminológiai kutatás és alkalmazás alapjaként szolgált volna, egészen a 20. század elejéig nem jelent meg. Történetileg a terminológia megalkotása, összegyűjtése, magyarázata, bemutatása és kezelése mind befolyással bírtak a tudás és az ide kapcsolódó diskurzusok egyes területeinek megalkotásában. A tudományos jellegű tudás döntő jelentőségű a terminológia tanulmányozásának alakulásában. A 20. század előtt a tudomány nemzetközivé tétele arra kötelezte a tudósokat, hogy vezető szerepet feltételezzenek a saját területükön a szakkifejezésekkel, terminusokkal és fogalmakkal kapcsolatos vitákban. Azonban, ahogyan ezt egy friss kutatás is kimutatta, a tudományos diskurzust megszokott módon „univerzálisnak” feltételezték és mint ilyen szemet hunytak a különböző nyelvi és kulturális tradíciókból származó bonyolultságok és nüanszok felett. Ezek a hagyományok ugyanis meglehetősen fontosak a retorikai keretrendszer, a protokoll, és a fogalmak, illetve az információ bemutatásában. A késő 20. századi gyors technikai fejlődés, az internettel és az angol nyelv speciális információk (elsősorban az orvostudomány, a tudományok és a technológiák területén) közlésére történő globális használatával együtt, újra előhívta az igényt a precíz kutatásra és gyakorlatra a terminológiában. Még ha a nyelvek, kultúrák és technológiák maguk is elutasítják a teljes sztenderdizációt, ezek elkerülhetetlenül függnek bizonyos nyelvi és technikai protokollok egyetértésén, annak érdekében, hogy megvalósulhasson a globális és hatékony kommunikáció a mai világban. A Nemzetközi Sztenderdizációs Szerkezet (ISO) az egyike azoknak a professzionális egységeknek, melyek ipari és kereskedelmi sztenderdek felállításáért felelnek.

Eugen Wüster (Bécsi Iskola) az egyik fő alapítója a terminológiának. A tanulmányi programok manapság világszerte egyesítik az elméletet és a gyakorlatot, mind preskriptív, mind pedig deskriptív módszereket és távlatokat alkalmazva. A terminusok és fogalmak, melyek alapvetően szervezik a tudásunkat és a világgal kapcsolatos megértéseinket, a fő építőkövei a terminológia tanulmányoknak. Alapvetően egy terminus pontos definíciója egy mentális fogalom nyelvi artikulációja, melyet ha kapcsolatba hozunk más fogalmakkal, egy tudásstruktúrát hoznak létre, ami már egy speciális terület jellegzetessége. A fogalmak és terminusok relációs kidolgozása később, a sztenderdizációs kezdeményezéseknél és az információ-visszaszerzési stratégiáknál lesznek hasznosak. A szocioterminológia, a szociokognitív terminológia és a kommunikatív terminológia elméletei és módszerei megfigyelik és leírják azt, ahogyan valójában használják a terminológiát és a nyelvet a hétköznapokban. Az ilyen megközelítések miatt a terminusokat kontextusfüggőnek tartják, dinamikusan változó határokkal. Az értelmezésüket nem preskriptivikusan korlátozza az aktuális használat. A terminográfia a gyűjtés, leírás és specializált terminusok feldolgozásának módszer alapú gyakorlata, míg a terminotika a terminográfia egy alkalmazott gyakorlatára vonatkozik, melyben számítógépes eszközöket és technikákat alkalmaznak, mint azok, amiket a fogalmak kinyerésére vagy parallel korpuszkialakításra terveztek. A két- és többnyelvű terminológiai feljegyzések és adatbázisok kifejezik a fordítás különleges körülményeit, hiszen a célnyelvi terminusok, fogalmak és tudásstruktúrák nyelvenként különbözőek. A hivatásos terminologisták módszerek és gyakorlatok széles tárházát hasznosítják a munkájuk során, míg a hivatásos fordítók általában kevésbé bonyolult programokat használnak a terminológiai adatbázisuk létrehozásához, melyek általában két- és többnyelvű feljegyzések készítésére korlátozódik, és a grammatikai kategóriák, források stb. minimális információit tartalmazzák.

Irodalomjegyzék:

Bowker, Lynne (ed), Lexicography, terminology, and Translation, Ottawa: University of Ottawa Press, 2006.

Budin, Gerhard (2009), "From Terminologies to Ontologies – Advances in Knowledge Organization" presentation posted on TermNet – International Network for Terminology, "Terminology Blog".

Cabré, M. Teresa (1999), Terminology: Theory, methods and applications, Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing.

Gambier, Yves and Luc Van Doorslaer (eds), Handbook of Translation Studies. Vol. 1, Amsterdam / Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 2010. Also online. Translation Studies Bibliography Online (2004).

L`Homme, Marie-Claude (2008), Initiation à la traductique. 2e édition revue et augmentée, Montreal: linguatech éditeur inc.

L`Homme, Marie-Claude (2004), La terminologie : principes et techniques, Montreal: Les Presses de l`Université de Montréal.

L`Homme, Marie-Claude and Sylvie Vandaele (eds), Lexicographie et Terminologie : Compatibilité des modèles et des méthodes, Ottawa: Les Presses de l`Université d`Ottawa, 2007.

Montgomery, Scott L. (2000), Science in Translation. Movements of Knowledge through Cultures and Time, Chicago/London: The University of Chicago Press.

Wright, Sue Ellen, and Gerhard Budin (1997), Handbook of Terminology Management, Amsterdam / Philadelphia: John Benjamins Publishing Company.