A feliratozás, a hangalámondás és a szinkronizálás a legfőbb módjai és alkalmazott gyakorlatai az audiovizuális fordításnak (AVT) a hivatásos fordítási munkában, és egy külön specializációs terület a Fordítási Tanulmányokban. Történetileg az audiovizuális fordítás az 1920-as években terjedt el, amikor is megjelent a hangosfilm és az amerikai filmipar kifejezte igényét az angol nyelvű filmek külföldi exportjára, esősorban a második világháború utáni Európába. A legkorábbi változat a közbeeső feliratozás volt a filmkockák közé beillesztve. A hangosfilm megjelenése óta a technológiák cáfolhatatlanul meghatározták és irányították a feliratozással, a hangalámondással és a szinkronizálással  kapcsolatos folyamatokat, elvárásokat és adottságokat. A múltban a mozis forgalmazásra készített filmekre fókuszáló audiovizuális fordítás mérhetetlenül kiterjesztette a hatókörét, átalakult a gyártás globalizációja és a terjesztési folyamatok, fúziók és felvásárlások,  illetve a tv, DVD, Web és mobiltechnológiák által. Ez ma már láthatóan egy globális, többnyelvű, multikulturális és multimédiás terület.

A fordítási folyamatok azonban csak egy láncszem a teljes felirat, a hangalámondás és szinkrongyártás láncolatában. A hanggal kimondott és vizuálisan a képernyőre létrehozott szavak együtt léteznek számos egyéb hanggal (zene) és vizuális (képek, gesztikuláció) jellel, melyek ha kombinálják őket, létrehoznak egy kontextust a nézők számára. A feliratozás mint fordítás specifikus megkötésekkel működik. A képernyőn látható szöveg hagyományosan nem haladhatja meg a két sort, ez körülbelül összesen 70 karaktert jelent, ami megközelítőleg 40%-os tartalomvesztést jelent az eredetihez képest. Az eredetileg elhangzó forma a párbeszédekben lecsökken egy írott összefoglalóra, és ez azt kívánja a fordítóktól, hogy a relevanciára, a tartalomra, és a koherens kommunikatív hatás elérésére fókuszáljon. A fordítóknak, akiknek a rendelkezésére áll az eredeti nyelvű párbeszédek átirata és a vizuális információ körülírása, képesnek kell lenniük a kreatív szegmentálásra, a dialógus sorainak sűrítésére és átfogalmazására, mely pedig beszédre lesz alkalmazva. A szinkronizálás további összhangot kíván a hang és a látvány között. Az ajakmozgásra történő szinkronizálás során újra felveszik az eredeti hangot célnyelvi színészek által, akik felolvassák a dialógusok átiratát. A hangalámondásnál, amit gyakran hírekhez, interjúkhoz és dokumentumfilmekhez használnak, általában felveszik a lefordított hangot az eredetire, néhány másodpercnyi eredeti hangot meghagyva az elején és a végén.

A feliratozást történetileg a fordítással és a programok, illetve a filmek kétnyelvű verziójával kapcsolták össze. Ezzel együtt azonban a siketek és a nagyot hallók számára készült feliratozás, mely kötelező és szabályzott sok országban, egy jelenleg is gyorsan fejlődő terület. A film és a tv műsorok pedig nem az egyetlen elemei a médiának, amiket lefordítanak, hiszen a szoftver alkalmazások és videojátékok szintén hasznát veszik az audiovizuális fordításoknak. Végül a sztenderd feliratozás mellett, melyeket hagyományos módon erre specializálódott stúdiók és ügynökségek végeznek, megjelent az úgynevezett rajongói feliratozás és szinkronizálás is, ahol az audiovizuális médiát önkéntes módon feliratozza és szinkronizálja a rajongók egy-egy csoportja. Hasonlóképpen, a közös tulajdonosi és professzionális programok mellett, melyeket jó minőségű feliratok és szinkronok gyártására specializálódtak, már vannak nyitott forráskódú programok és szabad szoftverek nem professzionális használatra. Például a YouTube is kínál a felhasználói számára olyan funkciókat, hogy megalkothassák a saját képaláírásukat, illetve feliratokat a videók párbeszédeihez. Sok fordító specializálódik az audiovizuális fordításra mint szakterületre. Az ide kapcsolódó képzés elérhető néhány tudományos körben, de elsősorban hivatásos workshopokon.

Irodalomjegyzék:

Baker, Mona and Gabriela Saldanha (eds), Routledge Encyclopedia of Translation Studies. 2nd Edition, London / New York: Routledge, 2009.

Díaz Cintas, Jorge and Aline Remael (2007), Audiovisual Translation: Subtitling, Translation Practices Explained Series, Manchester & Kinderhook: St. Jerome Publishing.

Díaz Cintas, Jorge, Anna Matamala and Josélia Neves (eds), New Insights into Audiovisual Translation and Media Accessibility. Media for All 2, Amsterdam / New York: Rodopi, 2010.

Gambier, Yves and Henrik Gottlieb (eds), (Multi)Media Translation, Amsterdam / Philadelphia: John Benjamins Publishing, 2001.

Gambier, Yves and Luc Van Doorslaer (eds), Handbook of Translation Studies. Vol. 1, Amsterdam / Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 2010. Also online.

Ivarsson, Jan (Transedit, Sweden) -- "Translation and Subtitling Resources" (updated 2010) website.

Orero, Pilar (ed), Topics in audiovisual translation, Amsterdam / Philadelphia: John Benjamins Publishing, 2004.

Riggio, Francesca, "Dubbing vs Subtitling", published in Multilingual Oct/Nov 2010. Available online.