Az aktivista mozgalmak olyan erőfeszítést foglalnak magukban, mely arra irányul, hogy hatni tudjanak a szociális, politikai, jogi és gazdasági változásokra, gyakran tiltakozás, ellenvélemény, a csoportos mozgalom, az együttműködés, a civil engedetlenség stb. eszközeivel. Bár a romani történelem telítve van a különböző próbálkozásokkal a csoportos szerveződésű változások elindításáért, két esemény kiemelkedik ezek közül, bemutatva a korai kísérleteket egy globálisabb, nemzetek feletti romani aktivista tevékenység irányába. 1971-ben fogadták el a hagyományos nemzetállami szimbólumokat a Romani Világkongresszuson. Ezek között megtalálható egy zászló, egy himnusz (Djelem Djelem), egy mottó (Opre Roma!), és egy nemzetközi nap (április 8.). 1978-ban hivatalosan is megalapították a Nemzetközi Romani Uniót (IRU) a második Romani Világkongresszuson, mely egy közös kísérlet arra, hogy világszerte lobbizzanak a romani emberek jogainak és képviseletének az érdekében. Az évek során foglalkoztak többek között a holokauszt-jóvátétellel, az asszimiláció és az integráció ellentétével, a nyelvi sztenderdizálással, a romani történelemmel, és a nemzeti léttel (területi és nem területi szempontból). A második nemzetközi, nemzetek feletti szervezet a Roma Nemzeti Kongresszus az 1980-as években alakult.

Az Európai Unió megalakulásával és növekedésével párhuzamosan, melyen belül a romani közösségek alkotják a legnagyobb etnikai kisebbséget, számos terület aktivistái egyre inkább a jogok elsajátítására, illetve az európai kontextuson belüli problémák megoldására fókuszáltak. A korábbi, romani jogokat védelmezők elsősorban olyan nemzetközi szervezetek segítségével működtek, mint az ENSZ. 1979-ben például a Nemzetközi Romani Unió helyi és nemzetközi szervezetekből és egyesületekből állt, illetve olyan személyekből, akiknek tanácsadói szerepük volt az ENSZ-ben, illetve  a Gazdasági Bizottságban. Később az alapvető jogok és képviselet eléréséért tett kísérletek az európai intézményeken keresztül történtek. Jó példa erre az Európai Roma Jogok Központja (Kutatás és Tanácsadás), az Európai Roma Információs Iroda (útmutató a médiabeli aktivista tevékenységhez), az Európai Roma és Utazó Fórum (Roma Jogok Okirata), illetve a Roma Integráció Évtizede. Számos egyéb szervezet és hálózat alakult meg az elmúlt két évtizedben, például a Roma Oktatási Alap, a Roma Kezdeményezés és a Roma Egészségprojekt az Open Society Intsitution (Soros Alapítvány) jóvoltából. Mindazonáltal általánosságban elismert tény, hogy számos szervezet, intézmény és civil szerveződés nem rendelkezik megfelelő infrastruktúrával és forrásokkal annak érdekében, hogy megkönnyítsék a gyors változásokat, főleg amikor számos gyakorlati problémával szembesülnek: diszkrimináció, üldözés, elégtelen lakáskörülmények, az orvosi segítséghez és a szociális programokhoz való hozzáférés hiánya, ahogyan az oktatás és a munkavállalás is. Helyileg a Romani Társadalmi Közbenjárás és Tanulmányokhoz (Románia) hasonló szervezetek célja, hogy együttműködjenek partnerekkel és támogatókkal az oktatási és egészségügyi igények érdekében, illetve jogi védelmet is biztosítanak, ha szükséges.

A romani népek számos nemzetállamban élnek világszerte, ám egyikben sincsenek többségben. Néhány aktivista véleménye szerint a cél, hogy állandósítsanak egy nemzetek feletti politikai identitást, melyek olyan politikán és projekteken alapul, melyek kizárják az Európán kívüli romani népeket, csak meggátolja a fáradozásokat, melyek a felismerést és képviseletet támogatják emberi jogi, nyelvi és kulturális jogilag, illetve a törvényi, orvosi és oktatási reformot a nemzetek globális közösségében nemzetközileg. Valóban magas prioritást élvez az információ elterjesztése a tudatosság növelése érdekében többek között fesztiválok, múzeumok, helyi közösségek és akadémia által. Ezzel párhuzamosan a kommunikáció, a számítógépes és webes technológiák, illetve a közösségi oldalak az online aktivista tevékenységet, és képviseletet is inspirálta. Közösségek hálózata képes nyilvános események szervezésére, illetve a nyilvánosság széles körű tájékoztatására a rasszizmussal és a diszkriminációval kapcsolatban, illetve a női jogok és az oktatással kapcsolatos támogató hangok hallatására. Végül a fordítók is lehetnek fontos társadalmi változások elősegítői, mint a fordítástudományok kutatása a fordítói aktivisták és a fordítói mozgalmak felől.

Irodalomjegyzék:

Fact Sheets on Roma, "Institutionalisation and Emancipation", Council of Europe Romani Projekt, University of Graz, Austria. Available online.

Feys, Cara, "Towards a New Paradigm of the Nation: The Case of the Roma", PATRIN. Available online.

Goodwin, Morag (2004), "The Romani Claim to Non-Territorial Nation Status. Recognition from an International Legal Perspective", ERRC. Available online.

Klímová-Alexander, Ilona (2005), The Romani Voice in World Politics. The United Nations and Non-State Actors (Aldershot: Ashgate Publishing Ltd.)

Liégeois, Jean-Pierre (2007), Roms en Europe (Strasbourg: Éditions du Conseil de l`Europe.

Pogány, István (2004), The Roma Café. Human Rights & The Plight of the Romani People, London: Pluto Press.

Sigona, Nando and Trehan, Nidhi (eds), Romani Politics in Contemporary Europe. Poverty, Ethnic Mobilization, and the Neoliberal Order (New York: Palgrave Macmillan, 2009).

Tymoczko, Maria (2010), Translation, Resistance, Activism, Amherst, Boston: University of Massachusetts Press.

Vermeersch, Peter (2006), The Romani Movement. Minority Politics & Ethnic Mobilization in Contemporary Central Europe, New York, Oxford: Berghahn Books.

Wikipedia, "World Romani Congress", "Flag of the Romani People", "Romani Anthem", "International Romani Day", and "International Romani Union". Accessed Oct 2, 2011.

Willers, Marc (ed), Ensuring access to rights for Roma and Travellers. The role of the European Court of Human Rights (Strasbourg: Council of Europe, 2009). Available online.