A ma ismert filmgyártásnak számos történelmi előfutára volt (árnyjáték, laterna magica, kinetoszkóp, mutoszkóp, kinematográf), de az alapvető filmvetítés a nagyközönség számára az 1890-es években jelent meg először az Egyesült Államokban, Angliában, és Franciaországban. A némafilmipar az 1920-as években indult. A színészet és a némafilmgyártás egyik első mestere világszerte Charlie Chaplin volt, egy romani származású személy, Angliából. A színes-film az 1940-es években fejlődött ki a fekete-fehér filmekből, a '60-as évekre pedig már normává vált. Yul Brynner, aki az 1950-es és '70-es években nyert nemzetközi elismerést, szintén romani származású volt, melynek köszönhetően ő lett a Nemzetközi Romani Unió tiszteletbeli elnöke 1977-ben. A 20. század második felében a technológia továbbra is nagy hatással volt a filmgyártásra és a szórakoztatóiparra, a 3D-s filmeket is beleértve, mely az 1990-es években született újra. Sokféle alműfaj létezik a filmeken belül, a dokumentumfilm-ipar növekvő népszerűségével együtt. A globalizáció szintén növekedést hozott az iparban. A külföldi filmeket sikeresen exportálják és importálják feliratozás segítségével. A világ filmgyártásának jelenlegi két legnagyobb központja Hollywood (angolul) és Bollywood (hindi, urdu, indiai angol és egyéb nyelveken).

A filmtörténet során számos nem romani származású filmproducer ábrázolta a romani élet és kultúra különböző aspektusait a filmjeikben, gyakran felnagyítva a már létező sztereotípiákat. A késő 20. században jelentkezett egy jóval lényegibb romani filmipar, három széles körben elismert filmmel, melyeket nem romani származású producerek jegyeztek: a Skupljači Perja (Találkoztam boldog cigányokkal is) - Alexander Petrović 1967-es filmje Jugoszláviából, és a Dom za vešanje (A cigányok ideje) és Crna mačka, beli mačor (Fekete macska, fehér macska) - Emir Kusturica 1988-as filmjei Jugoszláviából. 1995-ben az orosz romani Dufunya Vishnevsky megalkotta a Greshnye apostoly lyubvi (A szerelem bűnös apostolai) című filmet. Habár a francia-algériai-romani Tony Gatlif volt a legtermékenyebb filmproducer, a nevéhez fűződik a Gadjo dilo (Őrült idegen, 1997), Exils (Menekültek, 2004), Erdély (2006), és a Korkoro (Szabadság, 2009), ami 2009-ben a Montreáli Világ Filmfesztivál díjat nyert. A romani dokumentumfilmek száma növekszik, jó példa erre a Suspino: A Cry for Roma (Sírj a romákért, 2003) a kanadai romani emberi jogi aktivistával, Ronald Lee-vel, és az olyan feltörekvő művek, mint a Me, My Gipsy Family & Woody Allen (Én, a cigány családom & Woody Allen) Laura Halilovictól. Filmproducerek, mint a Little Dust Productions (Jasmine Dellal alapításában), ami a Cigány karaván, az Amerikai cigányok, Searching for the 4^th Nail (A negyedik szög keresése, George Eli – amerikai romani) című filmeket gyártotta, aktívan együttműködik a romani közösségekkel és a filmet aktivista tevékenységhez használja. A londoni Nemzetközi Cigány Filmfesztiválhoz (2006) hasonló fesztiválok, az Arany Kerék Filmfesztivál Skopjeben, Macedóniában, és az éves New York Roma/Cigány Emberi Jogok Filmfesztivál New Yorkban, illetve további olyan fesztiválok, melyeknek fontos eleme a film, mint az éves Herdeljezi Roma Fesztivál Sebastopolban, Kaliforniában népszerű találkozóhelyek.

Irodalomjegyzék:

Bakker, Peter and Kyuchukov, Hristo (eds), What is the Romani language? (Paris / Hertfordshire: Centre de recherches tsiganes / University of Hertfordshire Press, 2000).

Malvinni, David (2004), The Gypsy Caravan. From Real Roma to Imaginary Gypsies in Western Music and Film, New York / London: Routledge.

Netmation. "Society-Ethnicity-Romani." Website. (Film reviews)

Sklar, Robert (2003), A World History of Film, Upper Saddle River, New Jersey, Prentice Hall.