A szent szövegek sok tekintetben kulcsfontosságú történelmi szerepet játszottak a különböző társadalmakban, ugyanis nem csupán a vallási igényeket elégítették ki, hanem a nyelv sztenderdizálásában, az olvasottság népszerűsítésében, illetve a hatalom fenntartásában is komoly szerepük volt. A nyugati fordítások korai történelme tulajdonképpen a keresztény Biblia fordításához kapcsolódott, az első ismert Septuaginta fordítással a Kr.e. 2. században. A 4. század vége felé Jeromost bízták meg a Biblia latinra fordításával, és a Vulgáta lett attól kezdve a további fordítások legfőbb alapja és referenciája. A nyomtatás 15. századi európai megjelenése számos nemzeti nyelvű fordítást hozott magával (német, francia, angol), és ezáltal a Biblia egyrészt könnyebben hozzáférhető lett a lakosság számára, másrészt pedig „érvényessé” tette a nemzeti nyelvek használatát is. Az I. Jakab-féle bibliafordítás mind a mai napig meghatározó vallási és irodalmi referencia. Luther 16. századi fordításához kapcsolják a német nyelv sztenderdizációját. A 19. század során több olyan nyelvre fordították le a Bibliát, melyeknek korábban nem volt írott változatuk, mint például a Yoruba és a Quechua nyelvekre. Eugene Nida, az Amerikai Bibliai Társaságtól, jól ismert az ezen a területen született úttörő munkájáról és ennek a modern nyugati fordításelméletre történő alkalmazásáról. A Summer Institute of Linguistic (SIL) folyamatosan támogatja a bibliafordításokat számos nyelvre, és fenntartja az Ethnologue-ot, mely a világ nyelveinek az egyik legátfogóbb adatbázisa. A lefordított szent szövegek történelmi hagyományai világszerte a kutatások dinamikus területének számítanak. A buddhista szövegeket például valószínűleg a 2. és a 3. században fordították indiai nemzeti nyelvekre, szanszkritra és kínaira, amikor indiai buddhista tudósok Kínába utaztak.

A különböző romani kultúrák eltérő vallási felekezetekhez tartoznak. Kutatások bizonyítják, hogy az Indiából származó korai hinduizmus elemei ma is jelen vannak az istentiszteletek egyes gyakorlatában, mint például a zarándoklat Sara e Kali-hoz Saintes Maries de la Mer-be (Franciaország), vagy a nyelvi hivatkozás Vayu istenségre, illetve a szertartásos tisztaság és szennyezés arjuvédikus felfogására. A romani csoportok először Arméniában találkoztak a kereszténységgel, az erősebb kapcsolat azonban Anatóliában, Bizáncban alakult csak ki. Európában olykor vallási vezetők üldöztetésének is ki lettek téve. Mindazonáltal a legtöbben felvették a kereszténységet, mely a különböző romani csoportoknál eltérő formában jelentkezett: római katolikus, protestáns, evangélikus és ortodox kereszténység. Egy másik fontos vallás az iszlám, mely Törökországban és a Balkánon terjedt el. Bosznia-Hercegovinában széles körben elterjedt, hasonlóban Šutka lakossága körében, mely a macedóniai Skopje külvárosi területe. A romani nyelvre történt legkorábbi vallási szövegfordítások valószínűleg keresztény imák lehettek, az első bibliafordításokkal, melyek a 20. században valósultak meg. Számos különböző dialektusokon ismerünk fordításokat a Biblia egyes szakaszairól: Kalderaš, lovári, Usari, balti, Sinti, balkáni, pán romani, Erlii. Matéo Maximoff fordította az Ótestamentumot Kalderaš dialektusra, és Valdemar Kalinin pedig balti romanira fordította a Bibliát. Manapság számos romani közösség csatlakozott a Romani egyházhoz, befogadva az evangélizmust és a  pünkösdizmust, melyeknek egyre növekvő jelentősége van Európában a francia evangelistával,  Clément Le Cossec-val, a 20. század közepe táján történt kapcsolat óta. Matéo Maximoff és Stevo Demeter két jól ismert megtért személy. A romani lelkészek romani fordításokat és romani hagyományos énekeket használnak az evangélikus munkájuk során. Néhány többnyelvű online Bibliai szöveg romani fordítást is tartalmaz. A legismertebb lelkipásztor „Gypsy Smith” volt. Muszlim szövegeket is fordítottak romanira, ahogyan az Qur`an -t is, Muharem Serbezovski, boszniai énekestől. Sara e Kali-t mint népszerű pártfogó szentet továbbra is tisztelik és 1997-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta a spanyol romani Ceferino Jiménez Malla-t, aki El Pele-ként is ismert a Római Katolikus Egyházon belül.

Irodalomjegyzék:

Hancock, Ian, "Romani ("Gypsy") Religion", RADOC, 2001.

Pasqualino, Caterina (ed), "Religions revisitées", Études tsiganes, No. 20, Paris: Études tsiganes, 2004.

Slavkova, Magdalena, “A Critical View of Contemporary Romology: Employing the Evangelical Sources”, Сохань, П., Н. Зiневич (Ред.) Роми Украïни: iз минулого в майбутнэ. Науковi записки. Т. 15. Киïв: Национаљна Академiя Наук Украïни, Институт украïнськоï Археографiï та джерелознавства iм М.С. Грушевського (2008) 385-394.

Tcherenkov, Lev and Stéphane Laederich (2004), The Rroma (2 vols), Basel: Schwabe AG Verlag.