Egy dialektus általános osztályozása néha nehézkes, mert a nyelvészek nem mindig értenek egyet egységesen egy dialektus nyelvészeti definícióját illetően. A vándorlások, utazás és letelepedés mintázatai kihívásoknak bizonyulnak a klasszifikáció számára, melyek kialakult nyelvi szerkezeteken és kategóriákon alapulnak. Egy tartós, bár még vitatott kísérlet a romaniban a dialektusszerkezet rendszerezésének vlax (oláh)/nem vlax (nem oláh) felosztáson keresztüli módját javasolja. Történeti nyelvészeti perspektívából a vlax (oláh) azokra a dialektusokra utal, melyeket azon romani csoportok és leszármazottaik beszélnek, akiket több mint 500 évig rabszolgasorban tartottak a korábbi Havasalföld és Moldva (a mostani modern Románia) Oszmán Birodalom által ellenőrzött fejedelemségeiben. Ezekre a dialektusokra nagy hatással volt a román nyelv. Az egyik vlax dialektus, a kalderás rendelkezik jelenleg a legtöbb feljegyzett beszélővel rendelkezik világszerte és egyre inkább a nemzetközi fórumok alapjaként használják.

Manapság a legtöbb nyelvész a romológiában a közel 80 romani dialektus négy fő csoportba sorolására hajlik: balkáni, centrális, északi és vlax (oláh). Néhány nyelvész a dialektusok fejlődését és különbözőségük fokozatait a romani migráció főbb hullámai és egymást követő expanzióik alapján vezeti vissza. Más szavakkal, a keleti “származási központhoz” Indiában és a nyugati “etnikai konszolidáció központjához” a bizánci Anatóliában időben közelebbi dialektusok megőriztek bizonyos nyelvi struktúrákat, melyek közösek a dialektusok legkorábbi fejlődési fázisában, míg a későbbi, a Balkánra, Európába és máshová irányuló vándorlások által eredményezett dialektusokban megmutatkoznak a más nyelvek általi nyelvi gyarapodás változatos fokozatai a romani fejlődése során. Azt mondják, jelentős kölcsönös érthetőség van sok dialektust beszélő között, kiváltképp egyes tárgykörök szókincsét illetően.

Minden romani dialektusra hatást gyakorolt a más nyelvekkel való érintkezés azokban a régiókban, ahol beszélték őket. A világ néhány táján nem csak lexikai elemeket vettek át a helyi nyelvekből, melyekkel kapcsolatban állnak, hanem nyelvtani szerkezeteket is. Így volt ez például Spanyolország esetében is. Mint ahogy ez várható, a még mindig alakulóban lévő nemzetközi sztenderd romani nyelv képlékeny állapota azt jelenti, hogy beszélői saját nemzeti nyelvük ábécéjét használva igyekeznek leírni dialektusukat. Ahogyan a kétnyelvű és többnyelvű társadalmak esetében, a romanit beszélők társalgásuk során kódváltást alkalmaznak. Mindezen kényszerítő tényezők kombinációja segít minket abban, hogy megértsük, hogyan lehet az, hogy a saját nemzeti terület hiányának történelmi szituációjában a romani nyelv számára az országhatárokon átívelő nemzetközi sztenderdben és helyesírásban való megegyezés továbbra is jelentős kihívás marad.

Irodalomjegyzék:

Courthiade, Marcel and Alain Reyniers (eds), "Langue et culture: approche linguistique", Études tsiganes, Vol. 2, No. 22, Paris: Études tsiganes, 2005.

Hancock, Ian (1995), A Handbook of Vlax Romani, Columbus: Slavica Publishers, Inc.

Langues et cité, June (9), Special issue on the Romani language, Paris: Observatoire des pratiques linguistiques, Ministère de la Culture et de la Communication, 2007.

Matras, Yaron (2002), Romani. A Linguistic Introduction, Cambridge: Cambridge University Press.

Proctor, Edward (2008), Gypsy Dialects. A selected annotated bibliography of materials for the practical study of Romani, Hertfordshire: University of Hertfordshire Press.

Romani Project, School of Languages, Linguistics and Cultures at the University of Manchester, retrieved 4 Sept 2011 at http://romani.humanities.manchester.ac.uk/.

ROMLEX -- Romani dialect groups.